nem tudok aludni. normális az olyan, aki vasárnap reggel 5kor fekszik az ágyban tágra nyílt szemekkel mint valami jógyerek és sokszori fenyegetésre sem képes visszaaludni? mindegy, addig hergeltem magam, míg aztán már tényleg esélyem nem volt. akkor meg gondoltam berakom a bizonyítok nem ígéreket, hogy futottam ám tegnap. e. satnya testemhez képest nem is rosszat.
a napi kajálásokat majd feltöltöm hétfőn melóból, egyrészt nehogymár amint beérek elkezdjek dolgozni, másrészt egyszerűbb a gigamega monitoron printszkrínt nyomni, mint a lapitopin baszkódni a méretezéssel. ugyanis annyit eszem, hogy egy képernyőbe bele sem fér.
tegnap más is történt ám, de arról majd mondjuk délelőtt írok, mert képet kell hozzá varázsolnom.
ja és jövök egy vallomással. hogy magamat se köpjem szemen azért a nagy életmódváltós baszkodás közepette, nem félek írásba adni az új szokásomat. a nap zárásaként elrágcsálok egy szál mentolos lélekemelőt a balkonon, egyedül, písz en láv, mert megtehetem. aki meg most dörzsöli a tenyerét és ugye én megmondtam fejeket vág, annak üzenem, hogy nyugodtan elmehet a picsába.
