és két kézzel szorítom a kibaszott kormányt. fél10 van. most estem haza és legnagyobb bánatomra nem kocsmázni, hanem dolgozni voltam mostanáig. de legalább élvezem. egyrészt szívok, mert mikor lenne szabin a kolleganőm, ha nem most, viszont így megvan végre az a nyomás, ami alatt én szeretek dolgozni. van kihívás, van felelősség, ilyenkor pörgök, mint a búgócsiga.
viszont nincs időm semmi másra.
na melyik a jobb?
