zsírok harca

mostanaban eleg sok mondatom kezdodik ugy, hogy "az normalis....?" a valasz altalaban: nem. sot, ha az alany a mondatban en vagyok, akkor biztos nem. legujabb hobbim az ovis csoport fenntartasa. akik meg engem tartanak fenn. meg fiatalon. a rendorseget azert ne hivjatok ram, szoktam szemelyit kerni.
nade megsem vagyok benne mindig 100%-osan tutkeraj, hogy nem kellene-e koromnak megfeleloen viselkedni es elkezdeni mondjuk a keso 20-as vagy netan korai 30-as korosztaly fele kacsintgatni. de azok meg:
a. fejvesztve menekulnek ellenkezo iranyba, mert nekem mar biztos elore el van keszitve otthon arannyal futtatva a kis doboz, amiben a gyerek elso adag szarat fogjuk tartani, de minimum 10 eves tervem van a potyogtatast illetoen. marmint gyereket, nem szart.
b. meccselnek, tulkomplikalnak, elmeleteket gyartanak, holott ennek az egesznek baromira nem errol kellene szolnia. vagy igen, de akkor en vegkepp kiszallok a sztoribol. szeretem az egyenes, nyilt szituaciokat az elet minden teruleten, a kimondott vagyakat, kristalytiszta elvarasokat, mert az kevesebb teret hagy a csalodasra mindket fel szamara.
c. the demand does not meet the supply. azaz siralmas tendenciat mutatok azt figyelembe veve, hogy mikor melyik pasiba NEM kellene belebotlanom. de lehet ez mar csak ilyen pszichesen bevonzott kuttykurutty, mert inkabb vagyok egyedul, szabadon, boldogan, mint egy boldogtalan megalkuvassal teli kapcsolatban, csak azert, hogy in a relationship lehessen a facebook statuszom.

nagymamam mindig mondta, hogy menjek apacanak. hat mami, apaca ha fizetnenek sem lennek, de lehet en leszek a mindenki keresztanyja, akihez majd passzolhatjatok a gyereket, amikor epp nem a vilag valamelyik szegleteben nyomulok hatizsakostul

felreertes ne essek, nem sirok a 'hol vannak a normalis pasik?' kerdeskoron (kicsit de), sot, tovabbra is hiszek benne, hogy valaki majd erkezik az en eletembe is, aki nem harom percig kepes fenntartani az erdeklodesemet, de addig viszont en maradok nemnormalisovis, mert jatszmazni nem tudok es leginkabb nem is akarok.

kicsit úgy gondolom, egy helyben toporgok és vagy bekattanok újra full náci üzemmódba, vagy nem sok értelme van annak, amit csinálok. jó, persze, mozgok, ami nyilván pozitív, de 2-3-4 napig totál diétásan étkezem, majd 2-3 nap normális evés jön. nem zabálom magam halálra, de a diéta közelében sem vagyok. mindeközben, ha társaságba megyek, nyilván iszom alkoholt is, csak a kávéval és a cigivel álltam le egyelőre.

pont a Febulosznek borultam ki valamelyik nap, hogy nem vagyok hajlandó még egyszer végigcsinálni azt a 3 hónapot, amit nyáron lenyomtam. (közben legeslegeslegbelül ismerem ám magamat annyira, hogy ez lenne az egyetlen hatékony út...) és ha ez az ára annak, hogy lemenjen a maradék tízes, akkor köszi, én inkább maradok ilyen. mert abba az állapotba bele lehet kattanni. teljesen megértem az összes étkezési zavarost. én mondjuk szerencsés alkatnak vallom magam, mert elég jó kis mentális és lelki erővel áldott meg a zisten (meg az arcom sem nagy ám, hogy ezt kiblogolom...), ill. imádok annyira enni, hogy közelében sem jártam egy igazi fogyimániákusnak, de így sem járt máson az agyam naphosszat, mint a miből mikor és mennyit kell enni kérdéskörökön. képes voltam dühös remegésig hergelni magam, hogy nem jöhetek el időben melóból, pedig nekem aznap futni kell menni...siralmas állapot, bizony mondom nektek, amikor ez határozza meg a mindennapokat és görcsös bénultságban igyekszel mindent maximálisan betartani, különben úristen nem mozdul a mérleg...ennek az egésznek nem erről kéne, nem erről kellett volna szólnia...

szóval ja, én most toporgok...toporgok, hogy merre induljak tovább...fogyimániákus országba, vagy a majdleszvalami, mozogjunk meg néha diétázzunk, de amúgy szimplán csináljuk, ami jól esik vidékre. és nehéz a döntés, mert az előbbi meghozná a várt eredményt és életemben először azt látnám a tükörben, amit még sose :D viszont közben pont a második alternatívát rejtő énemet köpködném nap mint nap szembe.

na ez most elég kusza lett, ha lenne itthon fagyi, gyors meg is enném a nagy ijedtségre, nehogy megromoljon a fagyasztóban.

na, az van, hogy ötödik napja vagyok nikotinmentes. viszont most jön a csavar, ugyanaz történik mint legutóbb, amikor abbahagytam, nem tudok aludni. vagyis simán elalszom, de rengetegszer felébredek és kb. 4-5 óra alvás után már visszaaludni sem tudok. roppant módon élvezem. sosem voltam nagy alvó, de a mostani munkatempóm és életvitelem mellett szerintem ez a 4-5 óra hosszú távon nem lesz elég, nem fogja tudni magát a szervezetem kipihenni. aztán ne legyen igazam.

ráadásul a konditerem is csak egy héten kétszer nyit reggel 7-kor...most álljak neki mosogatni?! kéne...nem fogok.

nem lett poszt, mert szórakozik velem a blog.hu admin felület és pont olyan marha jó állapotban vagyok, hogy basznám földhöz laptopostul a komplett blogot.

jóestét. mélylevegő. shit comes in. love goes out.

azért ennyire nincs vészhelyzet, front az viszont van, nekem meg le akar robbanni a fejem a helyéről ennek következtében, koordinálatlanul zabálhatnékom van és minekutána egész nap diétáztam, vacsora után betoltam egy fél üveg szilvalekvárt. mentségemre (a lófaszt) szóljon, hogy Anyukám direkt nekem rakta el cukor- és tartósítószermentesen, mondhatni tiszta egészséges, még jó, hogy megettem...

most viszont fürdésalvás, mert reggel menni kell gyúrni. vazze.

vagy a tököm se tudja, attól függ, honnan nézzük, mert ettem ugyan minden szirszart, de mozogtam is. péntek este katolikus leány módjára itthon maradtam ágyban sorozatolni, meg kipihenni a hetet. aztán szombaton nyakamba vettem a várost és csak sétáltam és sétáltam és sétáltam...volna, ha nem a shopping negyedben teszem mindezt, szóval közben meg is álltam...vettem egy csizmát, mert feljött a zongoravádlimra, meg mert kellett, hát nyilván, hogyne kellett volna. fekete farmerminit is vettem, mert csudálatosan tetszem magamnak benne, hogy másnak tetszem-e, azt meg ki nem szarja le.

szombat esti programként éjfélig borozni voltunk, majd kikötöttünk egy nagyjából tíz négyzetméteres szórakozóhelyen, ami eskü nyilvános vécé lehetett előtte, csak miután kipucolták, nem akarták üresen hagyni a helyiséget. mindenesetre a zene állat volt, de mint tudjuk, hiába jó a zene, meg a programok, ha sok itt a köcsög...utána jó volt. hahaha.

a vasárnap pedig ugye a pihenésé, mert roppant módon elfáradtam a tegnapi programokban, tehát ma a főzésen és az akkurátus epizódszelekción kívül más hasznossal nem járultam hozzá a globális jóléthez. na de majd holnap...majd jön a sztahanov állat és akkor lesz itt német GDP növekedés izibe.

már csak 5+3 munkanap és repülök is a vonattal a Febuloszhöz Baselbe, mekkora úri muri lesz ott, dzsízusz, jön majd a blikk meg a fókusz is, stay tuned!

raallok ujra

megin 143

aztan megvizsgaltam tuzetesebben es kiderult h lbs-re van allitva kg helyett. yay me. 

idióták nők egymás közt:

eredményesen fogyni márpedig úgy lehet, hogy reggel felkelsz szépen hatkor, elvillalázol a konditerembe nyitásra, széjjelhajtod a tested, majd bekúszol dolgozni. egész nap eszel mint a kisangyal a high protein-low carb jegyében, szépen mint a nagyok, napi 5ször kicsiket, majd amikor elfogyasztottad az esti szintén diétás vacsidat, eszedbe jut, hogy ÚRISTEN MEG FOG ROMLANI FÉL DOBOZ FAGYI A HŰTŐBEN. na és akkor azt megeszed, majd a lelkifurdalás leghalványabb szikrája nélkül bevallod ezt annak a nagyjából három embernek, aki talán olvassa a blogodat.

ma még lesz olyan, hogy főzök holnapra. ja és vettem egy csúcszuperszekszivagesz új sporttáskát, majd lefotografálom.

...posztolgatják lelkesen a facebookon, aki látni akar egyet, ugorjon be hozzám. nemannyiravan királyság a melóban. arról nem szóltam, hogy munka kapcsán ott kezdődött az őrület, hogy a projekt menedzserem szeptember közepével lelépett. nekem meg sikerült olyan jó magaviseletet tanúsítanom az elmúlt egy évben, hogy én lettem az utódja...örülünk ám vincent, csak nem van életünk mellette...

most épp azt fogom kikísérletezgetni, miként járok jobban az edzéssel. mert ma pl. este 8kor jöttem el az irodából...húztam is haza, mint a kisangyal...szóval holnap reggel 7re, nyitásra megyek a terembe. remélem nem lesznek kuvasokan, meraztutálom.

btw diétafullszigor még nincs, de azért figyelek arra, hogy mit nyelek le. szénhidrát kevesebb, fehérje fullon. rendeltem újra PEAK cuccokat is, majd ha már belőttem az adagokat, megírom, hogy mit eszek.

az izomláz a combomban pedig jelentem nem funny.

most pedig elkortyolok pár csepp Aligváromot, mert az hallottam, az segít könnyen elaludni és cukker svédekkel fogok álmodni muhahahaha

jelentem ilyen az, amikor kurvára nem tudod megmagyarázni, de érzed, hogy jó lesz:

igen ez a Febulosz. nálam münkenben. nem, nem ismertük egymást előtte. igen, meghívtam egy vadidegent a lakásomba 3 svéd pasival együtt.
ÉS JELENTEM TÚL VAGYUNK EGY EPIC HÉTVÉGÉN kispirosfelessel, esőbenrohangászással, hányásállórúzzsal, ebédrevodkával, a többit meg majd kiadjuk könyvben.
gyógyujjá meg Magnum! :*

hogy még élek. party like a rockstar, spend like a moviestar, fcuk ikle a oprntrast...nahh ebből a trióból sikeresen teljesítettem minden elemet.

adtam ugye magamnak 2 hetet (mire gondoltam?!) pihenni, hogy majd aztán folytatom. ilyen az, amikor tücsike tervez, life meg happens. arról ugye még beszámoltam, hogy visszatértem a nyaralásból, azóta viszont az életem másból sem állt, mint a munka-party csodálatos egyvelegéből. túléltem a 2012-es Oktoberfestet, magam is csodálkozom, hogyan...és ez volt az a pont, ami már nekem is sok volt :D
az elmúlt két és fél hónapban ettem, amit megkívántam, ittamcigiztem és egy másodpercet nem sportoltam. az eredmény: +1kg. annak tükrében, hogy mit műveltem, ez számomra is érthetetlen, most vagy sikerült ilyen állat módon bepörgetni az anyagcserém, vagy a meló és a stressz evett belőlem rendesen, de örülök, hogy "csak" ennyi a kár. don't get me wrong, egy tizedmásodpercet nem bántam meg ebből az időszakból, régen voltam ennyire felszabadult...

múlt hétfőn annyira pipa lettem meló kapcsán, hogy hazafele gondoltam kell egy kis költekezés, viszont a 6373683. pár cipő megvásárlása helyett berongyoltam a konditerembe és kiváltottam a tagságot. ahogy azt már korábban említettem, nem olcsó a buli, de legalább ez is motiválni fog, hogy tényleg rendszeresen emeljem fel a valagam, a tagság ugyanis egy évre szól és nem akkor fizetek, amikor kedvem tartja menni, hanem szépen minden héten megdézsmálják a bankszámlámat...

tegnap találkoztam a tréneremmel, hogy összerakjuk az edzéstervet (nem lesz személyi edzőm, de kb havonta meetingelünk, hogy megnézze, miként haladok és variáljuk az edzést...), megmért egy csomó szarságot - nem sikerült még feldolgoznom, hogy egy sima mérleg hogyan mér anyagcserét, meg testzsírszázalékot, stb - és kaptam egy nem éppen kezdő edzésadagot. a cél, hogy min heti 3-4szer ezt lenyomjam, plusz mindenféle tréfarépa csoportos órára is kellene járnom. ott mondjuk majdnem hangosan röhögtem, hogy állítólag a csoportos edzés sokkal jobban motiválja az embert és ezáltal hatékonyabb egy-egy alkalom...köszi, de nálam ez nem jön be. mindenesetre, ha lesz rá időm (értsd: sikerül 8 előtt eljönnöm melóból), akkor biztos kipróbálom, hátha nincs igazam...

egyelőre nincs külön felső és alsótest napom, így néz ki egy edzés:
- 7 perc bemelegítés elipszis tréneren visszafele bohóckodva
- 3 különböző gép külső/belső comb, segg+combra 2x20-as széria 30-35 kg-val
- egyenes hasizom 15kg-val 2x20
- oldalsó hasizmok 7.5kg-val 2x20
- mellizmos 27.5kg-val 2x20
- tricepsz 5kg-val 2x20
- 40 perc futás

nekem ezek a gépek még mindig nem szerelmeim, unalmas ez a súlybaszkodás, de állítólag kell. tudom, hogy nem adtam valami pontos leírást a gépeket illetően, de ha vki kommentelné a súlyokat, azt megköszönném. nem akarok díjbirkózó lenni.

naszóval tegnap ezt a kört végigjártuk, de csak lájtosan, meg a végén futkároztam egy fél órát, viszont ma lenyomtam egyben az egészet. igen, még pislogni is fáj.

itt meg a mérleg ma reggelről, hogy nem csalok :)

szóval itt most ezek vannak, nem tudom milyen tempóban fogok haladni, mert a diétával még mindig hadilábon állok, de annak örülök, hogy újra barátságot kötöttünk, a mozgás meg én.

és két kézzel szorítom a kibaszott kormányt. fél10 van. most estem haza és legnagyobb bánatomra nem kocsmázni, hanem dolgozni voltam mostanáig. de legalább élvezem. egyrészt szívok, mert mikor lenne szabin a kolleganőm, ha nem most, viszont így megvan végre az a nyomás, ami alatt én szeretek dolgozni. van kihívás, van felelősség, ilyenkor pörgök, mint a búgócsiga.

viszont nincs időm semmi másra.

na melyik a jobb?

jelentem, jól vagyok. lehet túl jól is, lehet irigykedni. az úgyis megy.

péntek este végre szkájprandiztam a driftes csajommal, igazán ránk fért, utoljára talán 3 hónapja beszéltünk normálisan. szkájprandizni szigorúan a teraszainkon ülve, piacigi társaságában szoktunk. mert az úgy adja.

előtte a Febulosz (aki ma jelzőt is kapott, ő a "svájci barátnőm") közvetített nekem kézilabdát, míg én shoppoltam, majd whatsapp lekövettem az esti huligánkodását, ez az online bitch állapot rém szórakoztató tud lenni. várom már, hogy idetolja azt a csodaszép arcát szeptemberben, meg hogy hozzon magával pasikat pornóforgatásra.

szombaton délelőtt hedonism tájm volt a balkonon kávézással, blogírással, majd kaptam ebédet a müncheni magyar csajomtól, a brownie-kávé kombót fröccsel öblítettük a teraszon, andalogtunk a városban, ittam egy sört, mert megkívántam, majd "nehogymár szombat este otthon üljünk" felkiáltással elmentünk bulizni. ez utóbbi majdnem meghiúsult, ugyanis vedlek. nem kopok, nem hámlok, VEDLEK. ennek eredményeként fél óra zuhanyzás, bőrradír és kaparászás után úgy felkúrtam az agyam, hogy még mindig foszlok, hogy kiment belőlem minden pia és lelkesedésmentesen álltam neki a nincs egy göncöm se projektfázisnak. aztán találtam göncöt és a heringfílingtől eltekintve egész jót buliztunk.

ugyan hajnalban feküdtem, de sztem dolgozott még a vodkaredbull, mert 8kor már csipogtam, ezen felbuzdulva kinyaltam a lakást, majd elmentem rokonozni és betápolni egy jó vasárnapi ebédet. délután a világ legcukibb hatévese szórakoztatott, majd visszacsattogtam a kuckómba, amit jól megmutattam az itt nyaraló nagyszüleimnek is. elégedettek voltak, hogy jó helyen vagyok :)

ezt követte egy kis magányos alkoholizmussal egybekötött beszélek összevissza mindenről a Febulosznek történés, aztán még szkájpoltam a legjobb holland csajommal, mosmeg fénysebességgel kellene eltakarodnom aludni, mert a hetem überszopás lesz.

feltehetnétek a kérdést, hogy mi van a diétámmal, de minek tennétek, én sem teszem. ma lejárt a két hét tervezett szabadság és jelentem kiélveztem minden percét. holnaptól igyekszem összeszedni magam, de annak tükrében, hogy mi lesz melóban, gyanítom, hogy ez a hét még csak ilyen szintentartó lötyögés címen fog bevonulni a világtörténelembe. se.

mindenesetre nem aggódom, mert olyan még nem volt, hogy sehogy se lett volna.

a ludditák is megmondták:
Mindegy, hogy hogy, csak nehogy sehogy,
akárhogy, bárhogy, de hogy lerogyj?
valahogy, majdhogy, úgy ahogy,
merthogy mindegy, hogy hogy, csak nehogy sehogy.

azt már említettem talán valamelyik posztban, hogy van nekem egy selejtes térdem. igazából kettő, de az egyik jobban, na.

kicsinek is nyughatatlan voltam, imádtam a sportokat, meg a fiúkkal lógni, mert más nem volt a közelben, szóval a foci (meg a tengó, ha ez mond bárkinek is bármit:D) napi program volt az életemben. 10 éves voltam, amikor szintén foculás közben ki más rohanna a pecsába ellőtt labdáért mint az egy szem lány, volt útközben egy kisebb domb is, gondoltam lerövidítem az utat és leugrom. rosszul gondoltam. a jobb lábamra érkeztem, a térdem ezzel a lendülettel kifordult, én pedig még nagyobb lendülettel huppantam rá minderre. kiabáltam apának, hogy nem tudok felállni, de nem annyira hitt nekem, mert akkor még nem éreztem különösebb fájdalmat, így nem ordítottam, szimplán nem bírtam felkelni. aztán amikor rájöttek, hogy nem funny a szitu, összeszedtek, hazavittek kipucolkodni - mert koszosan nem megyünk kórházba:D - és legnagyobb szerencsétlenségemre kikötöttünk az ügyeletes jános kórházban. itt másodszori próbálkozásra sikerült visszapakolni a térdkalácsomat a helyére, majd leszíttak belőle pár deci cuccot, na nekem azóta ez a fájdalom az etalon. ami ennél szolidabb, az nem is fáj.

10 nap fekvőgipszet (olyan igazi fekvőgipsz ám, ágytálazással a nappali közepén) követte 6 hét járógipsz,majd mikor ez lekerült, aszongya doktorbácsi még szintén a jánosban, hogy akkor sétáljon! sétáljon anyád! - gondoltam én, de csak nekiindultam. hadd ne ecseteljem mennyire tudtam sétálni majd 8 hét gipsz után...erre jött a briliáns ötlet, hogy akkor műtsünk, felvágnak szépen karikába és tesznek egy drótot a térdkalácsom köré, újabb 6 hét gipsz, majd gyógytorna. emellett felejtsek el minden masszívabb sportot nagyjából örök életemre. lötyögni lehet.
na, ez volt az a pont, ahol nálam kiakadt a kakukkos óra, szerencsére a szüleimnél is, mondták, hogy akkor innen megyünk, két nap telefonálás után ott álltunk Berkes István ajtaja előtt a Sportkórházban. róla sokat nem írnék, fura ember, de nekem tulajdonképpen csak jót tett a lábammal, így nem foglalkoztam a későbbiekben irányába elindult mindenféle támadásokkal...
megvizsgált, mondta, hogy műtétre egyelőre szükség nincs, kicsi is vagyok hozzá és annyi csak a vész, hogy elsorvadtak az izmok a gipsz miatt, lenyomtam egy nyár gyógytornát, kaptam terminátorlábakat a sportoláshoz és mehettem utamra.

hát én adtam az érzésnek, főállásban kézilabdáztam, emellett kosárlabda, röplabda, softball, foci és minden egyéb ami épp utamba került. a térdem sosem volt stabil, rendszeres volt, hogy meccs közben többször is kifordult, de mivel egyre lazábbak lettek a szalagok és kopott a "meder" is, amiben a térdkalács van, így innentől már magától vissza is ugrott a helyére. bedagadt, pár nap pihi, aztán gyí újra, nem foglalkoztam vele.
16 évesen adódott a lehetőség, hogy a Vasasban egyesületi szinten folytathassam a kézilabdát, de ekkorra már olyan állapotban volt a lábam, hogy ez csak egy szépséges álom maradt. gyk séta közben is simán kiment a térdem.

sportkórház, konzultáció, műtsünk. úgy toltak be a műtőbe, hogy kapok egy csavart, aztán enélkül ébredtem. mint kiderült, még nem fejeződött be a csontosodás és fostak, hogy ha növök, az egyik lábam rövidebb lesz, így Berkes doktor szavaival élve "csak átszabtak bent pár dolgot". mondanom sem kell egy centit sem nőttem utána, simán megkaphattam volna már akkor a csavart. újabb nyár gyógytorna, újra vissza a sportokhoz.

19 évesen abbahagytam a rendszeres sportot, ezután elvoltunk nyugiban én meg a térdem, de két évvel ezelőtt (akkor voltam 25) egy mozgólépcsőről lelépés alkalmával ismét reccs és térdficam. ekkor lett végleg elegem, bejelentkeztem dr Hidas Péterhez. referenciaként ott volt a tesóm, akit egy évvel azelőtt műtött, plusz csak pozitívan nyilatkoztak róla mindenféle sportolói fórumokon. a vizsgálat után elmagyarázta, hogy mivel gyárilag vagyok hibásan összerakva, a fejem tetején is pöröghetek, akkor sem fogom tudni megerősíteni úgy a combizmaimat, hogy ne forduljon ki a térdem. össze is firkált:

az én keresztszalagom a pluszos kör helyén volt, és kurvára a mellette levő kockában kellett volna lennie. műtét, keresztszalag leválaszt az eredeti helyéről és átpakol az új helyre, csavarral rögzít.

csini, mi? :D

másfél hónap fekvés és mankózás után mehettem gyógytornára, ami még a sportolói múlttal is az egyik legbrutálisabb 6 hónapnyi edzés volt az életemben. aki mindezt könnyebbé tette és akinek nagyban köszönhetem, hogy most 10km-t futok ezzel a lábbal, az Böröcz Ági gyógytornász. kegyelem nem volt, de ez nem is erről szólt, minden alkalmat imádtam, még ha sűrűn röpködtek is közben a bazmegek.

mikor elkezdtem futni május elején, az első pár alkalom nagyon nem tetszett a műtött térdemnek, fostam is, hogy ennek nem lesz jó vége. viszont sztem csak furcsa volt neki az intenzív mozgás újra, kb 2 hét után már semmi para nem volt. most a másik térdem fáj, amit anno amerikában az egyik kosáredzés lépcsőzzünk a lelátón szakasza alkalmával bebasztam a lépcső élébe. mert én ilyen ügyes vagyok. orvoshoz nem megyek, mert minek, majd ha visznek :D

ilyen szép a lábam most (jobbra az első műtéti heg, a hosszabb pedig a csavarozás nyoma, állati szépen hegesedem:D):

ez most nem lett egy mókás poszt, de ettől a témától mindig kicsit vérzik a szívem, főleg így olimpia idején...

az nem számít, vagy?

megtértem a nyaralásból, újra münchenben egy jó órája...15 fok van és esik, baszott kellemes, 3kor még a víz csurgott otthon a ****mból, most meg kapucnis pulcsiban csapatom...

jelentem kinyaraltam magam, voltam első éjjel kórházban vesegörccsel, aztán 3 napig szedtem antibiot és a partról csodáltam milyen szép a tenger (a horvát ügyeletes orvos szerint fel voltam fázva, csak tudnám, az hogyan múlik el másnap reggelre...), végül győzött a rozéfröccs iránti vágyam és basztam az alkotmányra. hazafele a kocsiban betett a 8 óra légkondi, taknyomnyálamegybefolyik éppen. amúgy minden fasza :D

all in all állat hetem volt, ettem/ittam/mulattam, annyi szemét csúszott le a torkomon, hogy ihajja. majd írok még, de most takarodnom kellene aludni, mert reggel meló és ahogy elnéztem a százvalahány olvasatlan céges emailem, jó napom lesz...

gondoltam irok egy jo hosszu osszegzest errol a harom honaprol, de azt hiszem egy kicsit meg hagyom ulepedni a dolgokat...addig is par adat, utana kepek, sztem sok magyaraznivalo nincs rajta.

folytatas ket het mulva, ennyi idot adtam magamnak az esszel tunyulasra.

Kezdes: 2012. aprilis 30.
Vege: 2012. julius 27.
Nehezito tenyezok: nyolc nap varatlan deportacio Londonba munka kapcsan, minimalis salatan es grillcsirken eltem, mar amikor volt idom enni...a nyolc nap alatt osszesen ketszer jutottam el futni. ezen kivul volt egy eskuvo, egy hosszuhetvege, amikor itt voltak a csajaim es heti sokszor bandazas a kispajtasokkal kulonbozo barokban, sörkertekben. az elmult egy hetet kiveve egy korty alkohol nem csuszott le a torkomon, nem cigiztem, vizen es tean kivul mast nem ittam, szigoruan tartottam a dieta minden egyes pontjat, NORMALIS VAGYOK?

Lefutott kilometerek: 231.5 km

Alakulasom szamokban:

tenyleg ennyi:

es akkor amire mindenki vart, remelem ittatok egy jo kis csapato felest, mert az utana kepek sem piskotak, de hogy elotte mi volt az aztan tenyleg hujujujuj. KEPEK. amiket kozonseg hianyaban en lottem, csodalatosan elonyosek, de talan a lenyeg latszik rajtuk. mondjuk, hogy reggel kibaszottul nem fesulkodtem.

2012. aprilis 30.

2012. julius 26.

ez. itt. en. vagyok. ezt. itt. en. ertem. el. es nincs megallas.

koszonet minden csajomnak, pasimnak es csaladtagomnak az eddigi biztatasert, hogy nem kuldtek el a budos picsaba, amikor naphosszat csak azt ecseteltem mit kell enni es mennyit es mibol es miert. koszonet minden szkeptikusnak a felvont szemoldokert, mert en ugy mukodom, hogy ilyenkor CSAKAZERTIS. mondjuk ebbol a szempontbol szerencses vagyok, ha kituzok egy celt, azert sokszorosan kepes vagyok meghalni. de mielott elmennek itt ilyen kibeba filozofalos iranyba, befogom inkabb es elhuzok nyaralni. mert megerdemlem.

igen, a vacsora kimaradt. a csokis muzliszeletet meg kozvetlen futas elott toltam le, ami energiatoltes szempontjabol kivalo otlet volt, siman ment volna a szokasos 10.5km (bazeg de jo erzes 10.5-re leirni, hogy szokasos :D), ellenben tudjuk mi lett a kis redbullos futkoraszasom eredmenye. ha nem tudjuk, olvassuk el, vagy szimplan szarjuk le. literally.

reggel megvolt a merlegeles, eredmenyek meg shocking kepek kesobb. stay tuned. boldogvagyok. meggeccfaradt.

update: afszomat mar a szkrinsatrol meg a reggeli maradt le, ugyanazt ettem amugy mint tegnapelott, meg ma is, szerelmes vagyok a zablepenybe...tehat zablepeny, uborka, paradicsom, kis ubis light vajkrem es par szelet sonka.

állítólag lehet az a kurva redbull volt a mai rövidített futásom kiváltó oka...mindenesetre úgy sprinteltem hazafele, mint a kisangyal...szerintem értitek. ha nem, ez van.

ma szintén készen voltam idegileg, rajtam már tényleg csak a vodka fog segíteni, egyik megbeszélésről estem be a másik videókonferenciára és ez így ment reggel 8tól este 7ig...ebédszünetben a kolléganőmmel feltétlen el kellett mennem a boltba, mert tegnap vett egy új Audi A3 kabriót és majd megpusztult, hogy úúúúú próbáljam ki én is. azért felmutattam a bérletem, mielőtt beszálltam.

reggel meg felkelek 6kor csak azért, hogy legyen elég időm megméredzkedni, képeket csinálni, ugyanis eljött a zigazság pillanata. ugyan az etap hivatalosan péntekig tart, de mivel holnap este elindulok hazafele, így a mérlegelősfotózós részt lerendezem még itt. jujjdeizgi. NOT.

fejlődőképes vagyok :D

mai arányok 1 lepényhez:
20g zabliszt
1 tojás
40g zsírszegény túró
só, bors
kb fél deci víz (amennyit felvesz, hogy még folyós, de sűrű tésztát kapjunk)

Mindez 169 kalória - 14g szénhidrát/6g zsír/13g fehérje. Sonkát és aldis uborkás light vajkrémet tettem bele, plusz zöldségek, elég faszás reggeli lett.

ja és mostantól esténként vagy következő reggel töltök napi étrendet, mert mindig átalakul/becsúszik valami és utólag már a tökömnek van kedve cserélgetni a képet.

agyfaszmentes, mosolygós napot kívánok mindenkinek, a cukormentes redbull legyen veletek. mert velem tuti az lesz.

még két nap és szabi...merül az elem...brékóbrékó

ma sem vagyok büszke magamra, meg kellett állnom 9.3-nál, utána a maradék másfél kilométert haza sprint/séta szakaszokban teljesítettem, de azt nem mértem. egyszerűen elfogyott az energiám. pedig ma tényleg normálisan ettem, ugyan toltam két redbullt, de mentálisan annyira odabaszott a nap, hogy eleve egy órát erőszakoltam magam, hogy nekiinduljak futni. aztán kimaradt a vacsora turmix, volt helyette fél deci bor meg egy cigi. még mindig nem vagyok büszke magamra. fujjrosszcsúnyatücs.

úgyamúgymindenfasza :D és most elszívok még egy cigit, majd beájulok az ágyba, hogy reggel megpróbálkozzam a zabpalacsinta 2.0-val.

ezert utalok szabadsagra menni, mert elotte min 2 hetig sz***k, hogy mindenki tudjon mindent, amig nem vagyok. merugye alapvetoen backup-om nincs, van a kolleganom (projektmenedzserem), de a napi rutinnal o is csak nagyvonalakban van tisztaban, tehat ugyanugy mindent a szajaba kell ragni. alig varom, hogy csutortok ejjel legyen es felulhessek a vonatra, bar addigra sztem mentalisan nem leszek ep.

derohadtjotebedeltem. csirke mozzarellaval sutve, desszertnek cukormentes csokis muzliszelet, nagy haverok vagyunk.

nyilván épp azt eszem, de nyilván nem így kellett volna kinéznie.

30g zabliszt
60g zsírszegény túró
1dl light szójatej
1 tojás
só, bors

miután mindezt összekutyultam, elég jó nagy adag tészta lett, gondoltam a nagy agyammal, hogy kisütöm egybe, milyen fasza vastag amerikai palacsinta lesz belőle. jahh. gordom ramsay zokog most az ágyában. természetesen mikor megpróbáltam átfordítani elszakadt, mivel a közepe még bőven nem volt szilárd. így összevagdostam a keverőlapáttal és lett belőle ilyen császármorzsa állagra hajazó szaggatott zablepény! :D ja és a light szójatej miatt inkább egy édeskés tésztát kaptam, hiába volt a sóborsozás. sebaj, most belaktam mint a duda, aztán majd legközelebb kísérletezem tovább.

nem, ételfotósnak sem akarok menni

a mai futást egy lájtos migrénre cseréltem. nem tudom mifasz van, gyanítom front, de egész nap olyan voltam, mint a keringő gólyafos a levegőben, néha elszédültem, aztán a délutáni tréning alatt majdnem elaludtam és közben egész nap csak ettem volna, holott éhes nem voltam. holnapra remélem megjavulok, mert ez így nem funny. de legalább sütöttem két adag nyami light mozzarellás csirkemellet, ill. felvásároltam az aldiban az összes Belight terméket, rohadt jó a kínálat. pénteken lecsekkolom, hogy otthon mindezekből mit lehet kapni.

ma az is kiderült, hogy ha péntektől nem lennék szabin, akkor londonban élvezhetném az olimpiai megnyitót. látszott a kolléganőmön, hogy nagyon küzd, de nem volt pofája azt mondani, hogy nem mehetek szabadságra, tekintve, hogy másfél hónapja le van zsírozva, az ügyfél meg most állt elő ezzel a príma ötlettel, hogy 5 nap onsite support. valahogy nem hoz lázba a dolog, alig várom, hogy a tengerparton dögöljek. pedig általában sokkal jobban kedvelem az aktív városfelfedezős, országjárós nyaralásokat, de most pont egy hét haverok-buli-vodka, amire vágyik a habtestem.

gudnájt evribádi. reggel jön a zablepény kísérlet, előre korog a gyomrom.

es bazz a gigantik monitoron se tudok matatas nelkul ugy printszkrint nyomni, hogy minden latszodjon, matatni meg most nincs idom, szoval szombaton reggelire ettem 1 egesz tojas+2feherje kombobol rantottat, egy wasat megkenve light aldis uborkas kremmel, paradicsomot es paprikat. a kajasorrendek kicsit megcserelodtek, mivel delben mentem le futni, igy utana letoltam a gyors felszivodasu feherjet, tolodott az ebed/uzsonna az uzsonna/vacsora helyere, de nem esett jol az esti turmix helyett szilardat enni, legkozelebb sztem inkabb megtolom az ebed adagot egy kicsit es este is csak turmixot toltok.

vasarnap mentem csaladot latogatni. ezek a programok mindig erosen veszelyesek, ugyanis a kajafaktor az egekben szarnyal, nem csak en imadok enni a rokonsagban. de mar nem is csodalkoztak, hogy a sajat kis dobozaimmal allitottam be, megebedeltunk szepen kozosen.
megint lemaradt a keprol egy darab tojas es 95g kigyouborka a reggelibol, legkozelebb lesz talan annyi eszem, hogy a tobb osszetevos kajakat mondjuk nem fokhagymagerezdenkent viszem gepre...

ma agyfasz van. egesz hetvegen nem tudtam aludni, nyilvan ma reggel nem lett volna vele problemam...a fonokom idegbajos, vagy menstrual, vagy a tokom se tudja mibaja, de fel van fujodva es merges gombakent pattog ide-oda az irodaban...

estere ossze kellene szednem magam, mert a 10km-t akkor is le kell nyomni, ha jelenleg a csirajat sem erzem sem a lelkesedesnek, sem az energianak. ebedre ettem babot, bar lehet inkabb puffint kellett volna. francseertiezt.