állítólag ilyen alapinfókat várnak el az embertől, ha kinyitják a blogját. ám legyen, nem venném a lelkemre, ha valakinek miattam lenne álmatlan éjszakája....
nem szeretem a szóközöket, meg sokszor az ékezeteket sem. ha finom akarok lenni, azt mondom, van egy stílusom. Anyukám szerint szimplán "már megint paraszt vagy kislányom". akinek nem tetszik, ott jobb felül tudja orvosolni a problémát. piros. iksz.
szóval egy ippen külföldre szakadt mosolygós kislány vagyok, akinek momentán az az agymenése, hogy életében először eléri a kisokos lexikonok által meghatározott, tudományos női magazinok képei alapján elvárásként támasztott, saját magának aktuális vágyálma testsúlyt, melyet utoljára az oviban mutatott a mérleg. 54kg.
várjatok, kiemelem. 54kg.
nem kell itt huhogni, hogy másnak ezért hízni kéne. ponnleszarom. nekem ehhez kőkeményen oda kell basznom az asztalra. majd lesz elég időm elcsacsogni, hogy miért, meg hogyan, meg kifogások komplett tárházát tudom ám felsorakoztatni, hogy eddig miért nem, de mivel ez az én blogom, úgyis azt firkálok összevissza, ami jólesik.
naszóval most, hogy összehordtam az első posztra való sületlenséget és bemutattam, mekkora kőkemény fasza csaj vagyok (NOT), elmegyek futkosni, aztán néha leszek ám összeszedettebb is, de ígérem, legtöbbször baromi káosz közepette fogom fosni a szót éppen arról, ami eszembe jut.
