na ezért tartottam én 81,1kg-nál, amikor (a szentmise véget ért, menjetek békével) Istennek legyen hála, átkattant valami az agyamban...
falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok falánk vagyok
nincs ezen mit szépíteni, nekem ebben a zsírabuliban a legnagyobb ellenségem az a saját telhetetlenségem. a sztori: tegnap este egy izraeli étteremben voltunk társasággal. gondoltam felkészülök előre a menüből, mert ha már úgy megyek oda, hogy tudom mit eszek, akkor nem es(z)em kísértésbe.
nemalófasztnem.
mivel kezdtem?! menü felüt, VÉGIGOLVAS, nyálam már a térdemnél csorgott (nyilván, mivel egész nap visszafogtam a kajálást, sejtve, hogy este azért nem ízesített léggömböket fogok nyelni), berendeltem 2 tapast előételnek, főételnek meg grillezett lazacfilét gránátalmás kuszkusszal.
az igazi gondok pedig ott kezdődtek, hogy már a 2 kis tányér tapastól tele voltam mint a duda, de ezek után még magamba tuszkoltam a komplett lazacot és a kuszkuszdombocska felét. ettől meg lett hegyecske az amúgy már egész lapos felé kúszócska hasacska helyén.
tehát új szabály van, amit nyilván azért alkotok, hogy később vagy módosítsam, vagy kompletten megszegjem, de mivel ez az én testem, úgy játszok vele, ahogy nem szégyellek:
vagy 2-3 különböző előétel (a tegnapi adagokból kiindulva)
vagy 1 előétel plusz saláta főételnek
vagy CSAK főétel
ma pedig büntetésként 8km futi van a programba tervezve vmikor dutan/estefele, egyelőre nem megyek, mert nem esik az eső. HÁT NYILVÁN.
